Dunántúl

Az 1526-os mohácsi vész után, a török a templomot nem rombolta le, a gazdátlan épületet először a szerbek, majd a reformátusok használták. A kegyhely sértetlenül átvészelte a török időket, a Mária-szobor azonban eltűnt. Ebben az időben csodás események történtek Máriagyűdön. A korabeli feljegyzések szerint Szűz Mária 1687-ben jelent meg fényözönben az akkor még apró templom ablakában egy Tamás nevű katolikus gazdának, abban az időben, amikor a templom a kálvinisták kezén volt. Ezután újra Mátyás siklósi ispánnak jelent meg, de a vele lévő Huppi János kálvinista gazda azonban nem látta, csak miután Mátyás azért imádkozott, hogy ő is láthassa. A Szűzanya azt kérte, hogy újra a katolikusoké legyen a templom. Ezután történt, hogy Kraljevics Tamás ferences gvárdián személyesen a szigetvári Vecchi gróf generálishoz fordult, aki megparancsolta, hogy a templomot adják vissza a katolikusoknak.

A kegyhelyhez kötődnek Mária következő népnyelvi nevei: Harsányhegy fehér asszonya, Forrásközi Boldogasszony. Az 1703-1711-es Rákóczi szabadságharc alatt, miközben újra csodás jelenések történtek, a kegyszobrot a veszedelmek elől először Siklósra, majd Eszékre menekítették. E kegyszobor jelenleg is az eszéki ferences templomban látható. 1713-ban Nesselrod Ferenc pécsi püspök új szobrot adományozott a kegyhelynek, ez áll jelenleg is a főoltár trónusán. A hívek adományaiból és a Batthyány család támogatásával 1739 és 42 között megnagyobbították a templomot és felépítik a rendházat. Folytatódnak a csodás gyógyulások, melyekről 1723 és 1799 között 302 esetet jegyeztek fel a zárda évkönyveiben. A csodás gyógyulások miatt 1805-ben VII. Pius pápa Máriagyűdöt hivatalosan is kegyhellyé nyilvánította.

Bővebben: http://jelenesek.fw.hu/mariagyud.html